Brazília: ahol a garázsőr többet keres mint az elnök

Brazília államfője nemrég - nyilván a hazájában tanácskozó Rio+20 környezetvédelmi tanácskozásra való tekintettel - vétót emelt az erdők hasznosítását szabályozó új törvény ellen. Dilma Rousseff nem csak az esőerdőket nagy lendülettel irtó szójalobbival akasztott tengelyt: azt is próbálja megakadályozni, hogy szemérmetlen köztisztviselők az adófizetők terhére tömjék meg a zsebüket, megszegve a hatályos törvényt.

Sao Paulo polgármestere nemrég vicces megjegyzést engedett meg magának, amelyből azonban jókora botrány kerekedett. Gilberto Kassab azt találta mondani, hogy ha az év végén lejár városvezetői megbízatása, majd elszegődik őrnek a városi közgyűlés garázsába. Szerencsétlenségére pár nappal később a városháza közzétette 2000 alkalmazottja egy részének a fizetését. Sao Paulo lakosai nagyot néztek, mert a jegyzékből kiderült, hogy a felsorolt 700 embernek több mint a fele magasabb fizetést húz, mint a városi közgyűlés elnöke. Utóbbi az adók levonása után havi 7223 realt (3508 dollárt) visz haza.

A garázsőrök mellett a zsíros fizetésű alkalmazottak között volt a sajtóosztály több munkatársa, valamint a közgyűlés által fenntartott szakorvosi rendelőintézet nővére. Utóbbi havonta nettó 18 300 realt keres, vagyis az üzleti szférában szokásos átlagbér 12-szeresét! A városi alkalmazottak fizetését évente emelik, miként bizonyos szolgálati idő után rendszeresen fizetett "hűségpénz" is jár nekik; ezen kívül bevett gyakorlatnak számít, hogy a közszférában dolgozók 50-es éveiktől kezdve tekintélyes nyugdíjat is kapnak, miközben tovább dolgoznak - emlékeztetett a The Economist.
A névsor közzététele feldühítette a közalkalmazottak szakszervezetét, amelynek illetékesei azt állították, hogy a fizetések nyilvánosságra hozása következtében az illetők akár emberrablás áldozatává is válhatnak. Az adófizetők viszont úgy érzik, hogy ők az igazi áldozatok.

A brazil parlament májusban fogadta el a tájékoztatás szabadságát rögzítő törvényt, amelynek elsődleges célja a katonai diktatúra idején elkövetett kegyetlenkedések feltárása. Rousseff elnök erre a törvényre támaszkodva próbálja publikussá tenni az ország politikusainak és hivatalnokainak zsíros fizetését.

Az államfő megígérte, hogy a szövetségi kormány június végén megkezdi összes alkalmazottja nevének és fizetésének közzétételét az interneten. A kongresszus (parlament) és a legfelsőbb bíróság bejelentette, hogy követik a kormányzat példáját. Ennek nyomán a szövetségi államok kormányai és az igazságszolgáltatás alsóbb szintű fórumai sem bújhatnak ki a bérjegyzék közzététele alól.

A brazil alkotmány rendelkezése értelmében egyetlen közalkalmazott sem kereshet többet, mint a legfelsőbb bíróság tagjai; ezek a bírák havi 26 700 realt (13 300 dollár) kapnak. Csakhogy a Congresso em Foco nevű hírmagazin értesülése szerint a kormánytagok egyharmadának, valamint csaknem 4000 szövetségi köztisztviselőnek ennél magasabb a fizetése. José Sarney korábbi elnök például havi 62 ezer realt (mintegy 31 ezer dollárt) tesz zsebre mint szenátor, valamint Maranhao állam egykori kormányzója és bírája. Az utóbbi két jogcímen nyugdíj jár neki. A járandóságot fizető hivatalok egyike sem hajlandó egyoldalúan leállítani a pénz átutalását.

Az adófizetők kirablásának további formáját jelentik a nagylelkű járandóságok. A legtöbb brazil nem 12, hanem 13 havi fizetést kap egy évben, ám a parlamenti képviselőknek 15 havi ellátmány jár; a plusz kéthavi fizetést "ruhapénz" címen kapják. A járandóságot tovább növelik a politikai kinevezettek: minden szenátornak joga van 50 munkatárs foglalkoztatására, míg a parlamenti képviselők 25 munkatársat alkalmazhatnak. A törvényhozás két háza így évente 6 milliárd realt (csaknem 3 milliárd dollárt) költ irodai alkalmazottak fizetésére.

Számos szövetségi közalkalmazott ugyanolyan nagyvonalú fizetést húz, mint azok a társaik, akik Sao Paulo közgyűlésének az alkalmazottai. A brasíliai törvényhozás épületének egyes, hosszú ideje szolgáló liftkezelői állítólag 17 ezer realt (8400 dollár) keresnek havonta.

A törvény értelmében a közszférában dolgozókat nem lehet elbocsátani, miként fizetésük sem csökkenthető. Ám a bérlisták közzététele muníciót szolgáltathat a kormánynak a bértárgyalásokon - véli Raul Velloso, a közpénzek felhasználását szemmel tartó szakértő. A fizetések azon kevés tétel egyikét képezik a kormányzat kiadásain belül, amelyeknek kapcsán a közvélemény jó érzékkel állapíthatja meg, hogy az ár arányos-e a nyújtott teljesítménnyel. A közalkalmazottak fizetésének nyilvánosságra hozása után "az emberek képesek lesznek eldönteni, hogy lehetne-e olcsóbb is a nekik nyújtott szolgáltatás" - fogalmazott Velloso.